Története

A gyrokopterek ill. csavarszárnyasok, melyeket gyroplane-eknek vagy autogiro-nak is neveznek, tulajdonképpen nem újkeletűek. Ezek voltak a helikopterek előfutárai és már a két világháború között fejlesztették ki őket Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Az autogiro igazi feltalálójaként a spanyol de la Cierva vonult be a történelembe. Ő ismerte fel a maguktól forgó lapátok óriási stabilitási előnyét az akkoriban szokásos repülők meredek tartófelületével szemben. Első sikeres repülési kísérletét de la Cierva 1923. január 9.-én hajtotta végre, majd 1928-ban szintén elsőként átrepülte a La Manche-csatornát egy forgószárnyassal. A helikopter további fejlesztésével (motor által hajtott és állítható rotorlapátok) az autogirok egy időre feledésbe merültek. A 70-es években az USA-ban kezdődött ismét a csavarszárnyasok lassú fellendülése a „Bensen-gyroplane-ekkel”, különösen a könnyűrepülésben. Mindenekelőtt az olasz repülési úttörő, Vittorio Magni járult hozzá nagy mértékben az elmúlt 35 évben ahhoz, hogy a gyrocopter-repülés nemcsak biztonságossá, hanem ma már valóban szalonképessé vált.

Működése

Az autogiro emelkedése úgy történik, hogy a repülőgép előrehaladása által keletkezett légellenállással együtt forog a rotor, és forgó lapátként funkcionál. A helikopterrel ellentétben a csavarszárnyasnak nincsen egy motor által aktívan meghajtott vízszintes rotorja, melyet rendszerint egyidejűleg az előre-és hátrarepüléshez is használnak. Ezt a feladatot a gyrokopter esetében, többnyire a hátsó végére épített tolópropeller látja el, mely gondoskodik a megfelelő meghajtásról. A rotor teljesen szabadon forog és csak 2 tengelyen kell kifordíthatóan felfüggeszteni, hogy a repülőgépet irányítani is lehessen. Az egész mechanika nem bonyolult. A helikopter esetében a motornak meg kell hajtania a fő- és a farmotort, ami ráadásul műszakilag nagy ráfordítást igénylő áttételt igényel. A motorleállás egy csavarszárnyas esetében veszélytelen, mivel úgy, mint egy hagyományos repülőgéppel át lehet vele térni a siklórepülésre és elő lehet készíteni a leszállást. Az „ellenszél” meghajtja a rotort, mely aztán gondoskodik a felhajtásról. A helikopter motorleállásnál azonnal elveszíti a felhajtást. Az autogirot ráadásul sokkal egyszerűbb irányítani – nagyon hasonlóan, mint egy normál merevszárnyú repülőt (3 tengelyes) – és ezáltak a repülést viszonylag gyorsan meg lehet tanulni. A repülőgépekhez képest a girocopternek rövidebb felszálló szakasz és sokkal rövidebb 0-10 méteres leszálló pályahossz szükséges. A mintegy 30 km/h leszállási sebesség egy vészleszállást is veszélytelenebbé tesz, mint a merevszárnyú repülőgépeknél.